Feltámadás Ünnepe

A Húsvét napja: a tavaszi napéjegyenlőséget követő első holdtölte utáni vasárnap

A nagyböjt a húsvét előtti negyven napos előkészületi időszak, ami hamvazószerdával kezdődik a keresztény egyházi naptárban. Jézus Krisztus negyven napi böjtölésére, szenvedésére és kereszthalálára emlékeztet. Az erre az időszakra eső hat vasárnap nem számít bele a negyven napba, nem része a böjtnek, mert minden vasárnap Krisztus feltámadásának emlékünnepe.

"Akkor Jézus viteték a Lélektől a pusztába, hogy megkísértessék az ördögtől. És negyven nap és negyven éjjel böjtölt" Máté 4,1-2

A húsvét héber neve „pészah". A szó „kikerülés"-t, „elkerülés"-t jelent, utalva arra, hogy a halál angyala elkerülte a zsidóknak bárány vérével megjelölt házait. Innen származik a ritkábban használt angol név, a passover is.

Pészah: e napon ünneplik a zsidók az egyiptomi rabságból való menekülésüket, amikor a halál angyala lecsapott az egyiptomiakra, a zsidók kapuja azonban egy frissen leölt bárány vérével volt bekenve, így az ő házukat „elkerülte".

Az angol Easter a német Ostern szóval együtt keresendő. Őse egy germán istennő, Ostara a tavasz keleti (v.ö. angol East, német Ost) úrnője, ünnepe a tavaszi napéjegyenlőség idején volt.

Vasárnap: Az Újszövetség szerint ugyancsak a hét első napja: húsvét vasárnapja, amelyen Krisztus feltámadt (Máté 28,1; Márk 16,2; Lukács 24,1; János 20;1 stb.), ezért a keresztény egyházak minden vasárnapot Krisztus feltámadása ünnepeként ülnek meg.

Az asztrológiában a vasárnapot a Naphoz kötik (lásd az angol Sun-day kifejezést, német Sonn-tag, mindkét nyelvben a Nap napja).

Az ókorban a napokat a hét akkor ismert bolygónak (köztük a Napnak és a Holdnak) rendelték alá. Az ókori latin és germán népek pedig isteneikről nevezték el őket (ez még tetten érhető egyes angol és német nap-elnevezésekben), vagyis a Nap, mint a legfőbb isten napja lett a vasárnap. A kialakuló katolikus egyház részben mivel el akart térni a zsidóktól, az Úr pihenőnapját is a legfőbb napra, a vasárnapra tette.

A latin nyelvterületen az „Úr napja" a vasárnap jelentése. (Olaszul domenica, románul duminica, spanyolul domingo, stb.) A kereszténység a vasárnapot Krisztus feltámadásához köti — lásd az orosz Vaszkriszényje, feltámadás szót.

A magyar vasárnap szó valószínűleg a vásárnap összetett szóból ered, még a pogány korban keletkezhetett, mikor jelentése a vásártartással kapcsolatos, majd munkaszüneti napra vonatkozott. Első írásos említése 1405 körülre datálható.

Feltámadás

Jézus feltámadása (Mt 28,1-10; Mk 16,1-8; Jn 20,1-10)

A Feltámadás Ünnepe: Az egyetlen ünnep, amit csak a keresztények ünnepelhetnek a világon...

János Evangéliuma 20-21 részekben — János ír legrészletesebben

· Az üres sír

· Jézus megjelenik a magdalai Máriának (Mk 16,9)

· Jézus megjelenik tanítványainak (Mk 16,14; Lk 24,36-49)

· Jézus és Tamás (csak itt)

· Jézus megjelenik a Tibériás tengernél: a nagy halfogás (csak itt)

· Jézus kérdése Péterhez, Péter megbízatása

· Jézus szava Péter és a szeretett tanítvány sorsáról

Jézus feltámadása Péter szemével

Lukács 22:31-34 — Péter megkísértésének előre jelzése az utolsó vacsorán

31 "Simon, Simon, íme, a Sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát,
32 de én könyörögtem érted, hogy el ne fogyatkozzék a hited: azért, ha majd megtérsz, erősítsd atyádfiait."
33 Ő erre így válaszolt: "Uram, kész vagyok veled menni akár a börtönbe, vagy a halálba is!"
34 Jézus azonban ezt felelte: "Mondom neked Péter: nem szólal meg a kakas ma, amíg háromszor le nem tagadod, hogy ismersz engem."

Lukács 22:40-46 — A Gecsemáné-kertben

40 Mikor pedig odaért arra a helyre, így szólt hozzájuk: "Imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek."
41 Azután eltávolodott tőlük, mintegy kőhajításnyira, és térdre borulva így imádkozott:
42 "Atyám, ha akarod, vedd el tőlem ezt a poharat, mindazáltal ne az én akaratom legyen meg, hanem a tied."
43 Ekkor angyal jelent meg neki a mennyből, és erősítette őt.
44 Halálos gyötrődésében még kitartóbban imádkozott, és verejtéke olyan volt, mint a földre hulló nagy vércseppek.
45 Amikor az imádkozás után felkelt, odament tanítványaihoz, de a szomorúságtól alva találta őket.
46 Ekkor így szólt hozzájuk: "Miért alusztok? Keljetek fel, és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek!"
(Mt. és Mk. „a lélek ugyan kész, de a test erőtlen")

Mennyire számíthatott Jézus a tanítványaira, amikor a legnagyobb szükségben volt?
Vajon, mi mit tettünk volna?

János 18:10 — Péter levágja a főpap szolgájának jobb fülét

10 Simon Péternél volt egy kard, azt kihúzta, lecsapott a főpap szolgájára, és levágta a jobb fülét: a szolga neve pedig Málkus volt.
Éedekes, hogy Péter karddal az oldalán ment imádkozni... Nem vagyunk mi is így néha, hogy az Úrban bízunk, de azért a kardot is jó magunknál tartani arra az esetre, ha az Úr netán nem segíteni?

Lukács 22:55-62 — Jézus a főpap házában, Péter megtagadja Jézust

55 Mikor az udvar közepén tüzet raktak, és körülülték, Péter is leült közéjük.
56 Amint ott ült a tűz világánál, meglátta őt egy szolgáló, szemügyre vette, és így szólt: "Ez is vele volt."
57 Ő azonban letagadta, ezt mondva: "Asszony, nem ismerem őt!"
58 Röviddel ezután más látta meg, és rászólt: "Te is közülük való vagy!" De Péter így válaszolt: "Ember, nem vagyok!"
59 Körülbelül egy óra múlva másvalaki is bizonygatta: "De bizony, ez is vele volt, hiszen ő is Galileából való."
(Jn 18:26 — ez a szolgáló rokona volt annak, akinek Péter levégta a fülét)
60 Péter azonban ismét tagadta: "Ember, nem tudom, mit beszélsz." Még beszélt, amikor hirtelen megszólalt a kakas.
61 Ekkor megfordult az Úr, és rátekintett Péterre. Péter pedig visszaemlékezett az Úr szavára, amikor azt mondta neki: "Ma, mielőtt megszólal a kakas, háromszor tagadsz meg engem."
62 Aztán kiment, és keserves sírásra fakadt.

Péter ezzel megfordult a tagadás lejtőjén...komolyan szembesül emberi gyengeségeivel

Mk 8,38 — „Mert ha valaki szégyell engem és az én beszédeimet e parázna és bűnös nemzedék előtt, azt az Emberfia is szégyellni fogja, amikor eljön Atyja dicsőségében a szent angyalokkal."

Márk 16:5-7 — Az angyal szavai Máriához a sírnál

5 És amikor bementek a sírboltba, látták, hogy egy fehér ruhába öltözött ifjú ül jobb felől, és megrettentek.
6 De az így szólt hozzájuk: "Ne féljetek! A názáreti Jézust keresitek, akit megfeszítettek? Feltámadt, nincsen itt. Íme, ez az a hely, ahova őt tették.
7 De menjetek el, mondjátok meg a tanítványainak és Péternek, hogy előttetek megy Galileába: ott meglátjátok őt, amint megmondta nektek."
Az angyal külön említi Pétert, hogy neki is mondják el a látottakat

Lukács 24:8-12 — Az asszonyok hírül adják Jézus feltámadását (Péter maga is utánajár)

8 Ekkor visszaemlékeztek az ő szavaira,
9 és visszatérve a sírtól, hírül adták mindezt a tizenegynek és a többieknek.
10 A magdalai Mária, Johanna, valamint a Jakab anyja, Mária és más, velük lévő asszonyok elmondták mindezt az apostoloknak,
11 de ők üres fecsegésnek tartották ezt a beszédet, és nem hittek nekik.
Vajon mi elhittük volna? Péter azonnal utánajár, hogy igaz-e a hír:
12 (Péter azonban felkelt, elfutott a sírhoz, és amikor behajolt, csak a lepedőket látta ott. Erre elment, és csodálkozott magában a történteken.)

János 20:1-8 — Az üres sír

1 A hét első napján, korán reggel, amikor még sötét volt, a magdalai Mária odament a sírhoz, és látta, hogy a kő el van véve a sírbolt elől.
2 Elfutott tehát, elment Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit Jézus szeretett, és így szólt hozzájuk: "Elvitték az Urat a sírból, és nem tudjuk, hova tették!"
3 Elindult tehát Péter és a másik tanítvány, és elmentek a sírhoz.
4 Együtt futott a kettő, de a másik tanítvány előrefutott, gyorsabban, mint Péter, és elsőnek ért a sírhoz.
5 Előrehajolt, és látta, hogy ott fekszenek a lepedők, de mégsem ment be.
János csak behajolt a sírba
6 Nyomában megérkezett Simon Péter is, bement a sírba, és látta, hogy a leplek ott fekszenek,
Péter azonnal bement a sírba, majd János is bement
7 és hogy az a kendő, amely a fején volt, nem a lepleknél fekszik, hanem külön összegöngyölítve, egy másik helyen.
8 Akkor bement a másik tanítvány is, aki elsőnek ért a sírhoz, és látott, és hitt.

János 20:19-20 — Jézus megjelenik tanítványainak

19 Aznap, amikor beesteledett, a hét első napján, ott ahol összegyűltek a tanítványok, bár a zsidóktól való félelem miatt az ajtók zárva voltak, eljött Jézus, megállt középen, és így szólt hozzájuk: "Békesség néktek!"
20 És miután ezt mondta, megmutatta nekik a kezét és az oldalát. A tanítványok megörültek, hogy látják az Urat.
Jézusnak fontos volt, hogy tanítványai meggyőződjenek feltámadásának valódiságáról
21 Jézus erre ismét ezt mondta nekik: "Békesség néktek! Ahogyan engem elküldött az Atya, én is elküldelek titeket."

János 21:2-14 — Jézus megjelenik a Tibériás tengernél: a nagy halfogás

2 együtt voltak Simon Péter és Tamás, akit Ikernek hívtak, és Nátánaél, a galileai Kánából és Zebedeus fiai; a tanítványok közül pedig még kettő.
3 Simon Péter így szólt hozzájuk: "Elmegyek halászni." Ők erre ezt mondták: "Mi is elmegyünk veled." Elindultak, és beszálltak a hajóba, de azon az éjszakán semmit sem fogtak.
Péter hite megrendült, visszatér eredeti szakmájához, de nem nagy sikerrel...
4 Amikor már reggel lett, megállt Jézus a parton, a tanítványok azonban nem tudták, hogy Jézus az.
5 Jézus ekkor megkérdezte tőlük: "Fiaim, nincs valami ennivalótok?" Így válaszoltak neki: "Nincs."
Péter elfelejtette, hogy Jézus egy másfajta halászatra hívta őt el.
Lk 5,10 Jézus akkor így szólt Simonhoz: "Ne félj, ezentúl emberhalász leszel!"

6 Ő pedig ezt mondta nekik: "Vessétek ki a hálót a hajó jobb oldalán, és találtok!" Kivetették tehát, de kivonni már nem tudták a rengeteg hal miatt.
7 Ekkor odaszólt Péterhez az a tanítvány, akit Jézus szeretett: "Az Úr az!" Amikor Simon Péter meghallotta, hogy az Úr az, magára vette felsőruháját, mert mezítelen volt, és belevetette magát a tengerbe.
8 A többi tanítvány pedig a hajón jött ki, mert nem voltak messze a parttól, csak mintegy kétszáz könyöknyire, és kivonták a hálót a halakkal. (könyöknyire: görög hosszmérték, 46 cm; az egész távolság tehát 100 m)
9 Amint kiszálltak a partra, parazsat láttak ott, rajta halat és kenyeret.
Jézus erősíti, táplálja a megfáradt embert. Jézus minden szükségét be akarja tölteni az embernek,
10 Jézus így szólt hozzájuk: "Hozzatok a most fogott halakból!"
11 Simon Péter beszállt, és kivonta a partra a hálót, amely tele volt nagy halakkal, szám szerint százötvenhárommal; és bár ilyen sok volt, nem szakadt el a háló.
12 Jézus erre ezt mondta nekik: "Jöjjetek, egyetek!" A tanítványok közül azonban senki sem merte őt megkérdezni: ki vagy te? Tudták ugyanis, hogy az Úr ő.
13 Jézus tehát odament, vette a kenyeret, és odaadta nekik; ugyanúgy a halat is.
14 Ez már a harmadik alkalom volt, hogy Jézus megjelent a tanítványoknak, miután feltámadt a halottak közül.

János 21:15-19 — Jézus kérdése Péterhez, Péter megbízatása

15 Miután ettek, így szólt Jézus Simon Péterhez: "Simon, Jóna fia, jobban szeretsz-e engem, mint ezek?" Ő pedig így felelt: "Igen, Uram, te tudod, hogy szeretlek téged!" Jézus ezt mondta neki: "Legeltesd az én bárányaimat!"
16 Másodszor is megszólította: "Simon, Jóna fia, szeretsz-e engem?" Ő ismét így válaszolt: "Igen, Uram, te tudod, hogy szeretlek téged." Jézus erre ezt mondta neki: "Őrizd az én juhaimat!"
17 Harmadszor is szólt hozzá: "Simon, Jóna fia, szeretsz-e engem?" Péter elszomorodott, hogy harmadszor is megkérdezte tőle: szeretsz-e engem? Ezért ezt mondta neki: "Uram, te mindent tudsz; te tudod, hogy szeretlek téged." Jézus ezt mondta neki: „Legeltesd az én juhaimat!"

Micsoda drámai jelenet. Vajon miért kérdezte meg Jézus 3x? Talán mert Péter 3x tagadta meg, vagy mert úgy gondolta, hogy Péter gyorsan felejt? Jézus engem és téged is megkérdez, hogy mennyire szeretjük Őt?

Megelégszünk annyival, hogy „elég szentek" vagyunk, hogy éppen még a mennybe kerüljünk? Vagy szeretnénk Krisztus feltámadásának erejében élni nap mint nap.

Mt 28,18-20 Jézus hozzájuk lépett, és így szólt: "Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön.
Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében, tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek; és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig."

Apcsel 2:14-41 — Péter apostol pünkösdi beszéde

41 Akik pedig hittek a beszédének, megkeresztelkedtek, és azon a napon mintegy háromezer lélek csatlakozott hozzájuk.